Zenetróger

Megpróbálkoztam Debussy bácsi Holdfényével, egy olyan órás szöszmötölés után el tudtam játszani az első nyolc másodpercet. Azért megy ilyen lassan, mert ugye nem tudok kottát olvasni, teljesen képzelten vagyok, szégyen-gyalázat. De azért mégsem lehetetlen a dolog, mert ha a szintetizátoron lenyomok egy billentyűt, akkor egy kis kijelzőn megjeleníti egy apró kottarészleten, hogy hol van a hang. És akkor megnézem mit nyomtam le, és mit kellett volna... Ráadásul, mint a képen látható, ami egy kivágat a kottából, Debussy bácsi nagyon unatkozhatott (lehet, hogy éppen sztrájk volt), ezért szinte (de csak szinte, hogy legyen olyan, amin nem és sose lehessen tudni) telearakta az összes sort ilyen kis b-kel (amit véletlenül tudok, egyszer félfüllel hallottam, hogy fél hanggal lejjebb kerül a paciens), keresztekkel, pöttyökkel, olasz irodalmi szöveggel, kettőskeresztekkel meg a többi istencsapásával, amiről vagy tudom mi, vagy nem, és akkor olyat nyomok, ami nagyjából jól hangzik...

Ezek ellenére azt mondom, nem lehetetlen a dolog. Nyáron kb. két hét alatt meg tudnám tanulni. De remélem ennyire nem fogok ráérni. : )

Ma délután olyan fél-egy órát gyakoroltam kreszt, ilyen kreszprogrammal, áthaladási sorrendeket kellett megadnom. Egy idő után elég unalmas tud lenni, megcsináltam már vagy 120-at, amikor egyszer csak bejött egy ilyen kép, hát vinnyogtam a gyönyörűségtől, hiszen ez igazi nénóautó!!! : D