Erre nem találok szavakat : D

Vörös Oroszlában tett dupla babzsákos látogatásom után, ma tanulás közben egyre többet szemeztem az én kis homemade puffommal, ami nem olyan kényelmes, de nagyon egyedi. : ) (Mellesleg sosem készült volna el, ha Gergő nem nógat vele folyton, meg a beltartalom talán nagyobb részét is ő csinálta.) Szóval üldögéltem rajta, tanulgattaaam... nééézelődteeem... hát elég az hozzá, hogy a hozzám legközelebbi tárgyak a jegyzetemen kívül az alábbiak voltak: 5 db. gondosan válogatott diófaág (ökológiai termesztésből : D), egy vízifű vagy rattan vagy anyámtyúkja szemeteskosár, benne a "szemeteszsák".

Apropó szemeteszsák. Egyébként van két gurigám itthon, mármint szemeteszsák, igazi, csak aztán rájöttem, hogy mekkora baromság, ennél jobban nem lehet hulladékot vásárolni. : P Ezért inkább jó lesz az másra, majd túrán belepakolni meg ilyenek, a nejlonzacskó-gyűjteményem, melynek darabjai csak arra várnak, hogy valaki használja őket, meg pont megfelelnek szemeteszacskónak.
Nagyon érdekes gondolat hangzott el egyébként az egyik konferencián, nem is tudom, ki volt, talán Boda Zsolt, de közel sem biztos, mégpedig valami ilyesmi volt, hogy "Véleményem szerint a nejlonzacskó nem rosszabb, mint a papírzacskó, sőt, sokkal tartósabb. Csak ha már legyártják, használni kéne."
Egyébként ezt, hogy otthon a szemeteskukába nem szemeteszsákot teszünk hanem a felgyülemlett nejlonzacskókat (bár nálunk már alig gyülemlik, anyunál meg nálam mindig van vászonszatyor), először Gergőéknél láttam (de tegnap Zsannáéknál is az volt, ha jól emlékszem). Szép példája annak, hogy ha valaki csinál valamit, akár egy kis dolgot, hogy jobb legyen a világ, annak ellenére, hogy úgy gondolja: lehet, hogy más nem fogja utána csinálni, és különben is csak egy csepp a tengerben... egész folyamatokat indíthat el. Sose lehet tudni, én mondom nektek!

Na hát térjünk vissza a képre. Szóval az adott alapanyagokból egyértelmű volt, hogy mit kell csinálnom: egy használt nejlonzacskókkal működő szemetestartó izét. Ne tudjátok meg, mennyit szenvedtem vele; nem volt ugyanis tervezés, csak csináltam, és kiderült, hogy más csomóval kellett volna, túl rövid a raffia, szétcsúszott a lába, nem ragad a nemtommi, eldől, alacsony, ez, az... Aztán ahogy próbálkoztam, fejlődött a dolog, egész sokat lehetett belőle tanulni, pl. hogy aminek négy lába van az még nem fog megállni magától... : D Úgyhogy csináltam belőle hármat, az stabil viszonylag, rájöttem milyen csomók kellenek, meg egy-két fogást kitaláltam (pl. lábak összekötése lent, hogy ne csússzanak szét, meg narancshéj a padló védelme és a csúszásveszély érdekében : D). Most úgy-ahogy áll a dolog, de nem így lesz véglegesen, az tuti, mert az egyik csomót ilyen gyorskioldóra kellett volna megcsinálni, hogy a vízszintes fát gyorsan le lehessen szedni, hogy zacskót cseréljek, meg a szerencsétlenkedéseim folytán pár eredeti csomó is kilazult. Mondjuk nem tudom, mikor fogom megcsinálni... Tényleg sokat szenvedtem vele, mert nagyon dülöngélt és mindig szétesett, nagy türelem kellett hozzá. De ugye tanulás helyett bármit. : D