Hungarocell evolúció és a tanulás (tik)

Kezdetben vala a hungarocell. Amit ugye átlagember kidob, jobb esetben kukába. Nálunk költözés, bútorvásárlások után ipari mennyiségben halmozódott fel, ennek egy részét apu siekresen elhelyezte vmi hungarocell-újrafeldolgozó cégnél, egy részét lefoglaltam.
Katalizátor: Gergő elkezdett hungarocellt aprítani, hogy csináljunk belőle ilyen babzsákot, csak hungarocellből (mondjuk a vásárolhatóban is hungarocell van, csak hungarocell-gyöngy formájában). Aztán én is beszálltam, jó adagot feldaraboltunk (persze maszkban, mert a kisebb részek belélegezve rákkeltőek lehetnek), ikea Find részében vettem ötszáz ft-ért egy kanapé megmaradt párnahuzatát, ami jó vastag anyagú, abba beletöltöttük, de még mindig volt "szaga", úgyhogy elővettem egy régi anyagot, amiből még szoknyát akartunk nekem varrni anyuval (márminthogy ő varrta, én meg hordtam volna). Ebbe beleraktam az egészet, először úgy volt, hogy szépen huzattá varrom, de nehéznek tűnt, úgyhogy a fenti ábrának megfelelően oldottam meg. Késze is lett a... hungarocell-zsák, amin lehetett ülni, de főleg arrébbtenni, meg ruhát dobálni rá...

Aztán ugye nemrég elmentünk a Vörös Oroszlánba ilyen babzsákos részre, ami jó volt, és egyszer tanulás közben nagyon szemeztem az enyémmel itthon, najó, gondoltam, megnézem milyen benne tanulni, végülis pont felette van az ablak, a fény jó helyre süt... Leültem, betettem a hátam mögé a két díszpárnámat... és... ááhhh : ) Felkértem Kis Macit, hogy demonstrálja:

"Ááhhh!"

Szóval kiderült, hogy ez tanulásra való, és hogy így falnak támaszkodva két párnával a hátam mögött legalább (!) olyan kényelmes, mint az ikeás Poäng fotel, pedig az aztán igen, az a netovább. Szóval végre rátaláltam valódi funkciójára. Bár az evolúció nem áll meg... Majd meglátjuk, mi lesz még.

Más: tegnap voltam Zsannával Erik Sumo koncerten A38-on. Na ez igen. Ez zene. Nagyon élveztem. Hogy a lánynak milyen hangja van... aaaa... micsoda isteni ajándék az ilyen! Remélem megbecsüli. Mondjuk elég boldognak tűnt. : )
Egy-két pörgősebb számnál a hajó alja mozgott a zene ritmusára, ahogy a tömeg lábbal adta a taktust. Ez már ott is nagyon tetszett, arra gondoltam először, hogy vajon kívülről látszik-e, aztán ma (tanulás közben) jutott eszembe, hogy milyen szép dolog ez (jó, hát ttk-soknak...): a zene, területfejlesztés, hidrológia, fizika, hajógyártás, vendéglátóipar és szociológia találkozása, ahogy a hanghullámokat az zenekedvelő egyetemisták felerősítik és átadják a Dunának a hajón keresztül. : ) Milyen jól nézhet ki kívülről, hallod a kiszűrődő zenét, és hogy a hajó ritmusra emelkedik-süllyed, és még hullámokat is csinál. Hanghullámok, haha.

Ja, még valami: itt volt Maresz (Anyu nővére), aki nemrég posztgrad diplomázott pszichológiából. Engem már eléggé idegesített, hogy tnaulás közben, de máskor is folyton a számat rágom, és gondoltam, hogy biztos pszichológiai oka van, meg is kérdeztem tőle, hogy mit gondol erről. Azt mondta, ezt tik-nek hívják, és hogy intelligensebb embereknél fordul elő általában ("na ezt biztos csak vigasztalásként mondja, úgyhogy nagyon súlyos lehet a baj"), akik túlterheltek, valami megoldatlan problémájuk van a tennivalójukkal kapcsolatban vagy magas követelmények elé vannak állítva. Meg hogy nekem biztos azért van, emrt a szüleim magas követelmények elé állítottak. Na anyun itt láttam, hogy két hétig nem fog tudni aludni emiatt, úgyhogy megnyugtattam, hogy nem érzem így. Mindenesetre tényleg valami iylen lehet a háttérben. Megkérdeztem, mit kell tennem, hoyg elmúljon. Megdöbbentett a válasz: "Minél gyakrabban csináld!" Na, ez hülyeség, gondoltam. Aztán elmesélte, hogy neki volt ilyen vizsgafeladata, hogy tik-es gyereket kellett leszoktatnia, és két hónapja volt rá, és így egy hónap alatt sikerült. Csináljam csomó ideig, mikor felkelek, meg délután is, mondjuk öt percig, aztán megutálom és nem fogom többet.
Na hát neki is estem még aznap, aztán másnap (ma) reggel, tanulás közben, jó sokáig csináltam, mikor már magamtól amúgy abbahagytam volna, akkor is folytattam. Először nem volt semi hatása, magamtól is csináltam volna, de aztán mikor éreztem, hogy ezt már csak azért folytatom, mert kell, nem tetszett annyira, hogy rágom a számat...
Na egyelőre ott tartok a leszokási folyamatban, hogy a "gyakorlatok" után ha elkezdem rágni a számat, azonnal észreveszem (ez már nagy dolog, mert nem is szoktam észrevenni, csak ha már csinálom pár perce), és magamtól abbahagyom.
Egyszóval: lehet, hogy mégis fog ez menni.