/A kép iTunes Visualizerrel készült. Köszönjük!/
Ahogy közeledik az év vége, az ember bizony elgondolkozik "a fontos dolgokon". Hogy miket csinált idén, mik történtek, jó volt-e ez így (vagy ezen inkább nem, mert ha nem volt jó, akkor szívás), meg hogy mik voltak a tanulságok.
Ma este vacsora közben tettem meg eme "esszenciáhis" ténykedéseket.
Azt kell hogy mondjam, idén nem sok minden változott. A Szent-András törésvonal néha elmozdul, de ezt a legtöbben még mindig nem tudják, hogy micsoda, inkább félnek tőle, mint valami föld alá bújt Godzillától, aki egyszer csak felébred és előjön, és mindenfelé törésvonal lesz a világon, vagy hirtelen egy hatalmas vulkán lesz az egészből. A kontinensek tovább távolodnak, mint a lábköröm a lábamtól, ezért talán jobban megérné egy repülőjegyet venni az óceánon túlra, ha nem lenne súlyos környezetszennyezés a repülés, meg ugye klímaváltozás meg ilyenek, blabla. Nemhogy büszkék lennénk rá, hogy mi, Emberek, olyan hatalmasak vagyunk, hogy már a klímát is megváltoztatjuk. Igaz nem tudjuk, milyen lesz, valószínűleg katasztrofális, de a túlélők majd elhitetik a gyerekekkel, hogy mi már eredetileg is ilyennek akartuk és direkt volt az egész. : )
Na de menjünk tovább. A világon szinte minden megy tovább, ahogy volt, kicsit több helyen kicsit jobban száradnak a kutak, vagy ellenkezőleg, folyton esik az eső és kimarad a száraz évszak, amiért mindeki beteg, mert térdig állnak egész nap a fertőző vízben (ezt nem most találom ki, Libériában járt önkéntesek mesélték). Szóval vannak lassú negatív folyamatok. Pozitív? Volt valami klímakonferencia, ahol nem történt semmi. Ja de mégis van pozitív, talán egyre többen rájönnek, a felelősök (mármint mi, akik tehetünk is valamit) közül, hogy ezt azért mégse kéne, mert erkölcstelen. Ez jó. Bár ez is lassú dolog, talán lassabb, mint a körömnövés meg a többi, de lehet, hogy majd beindul.
Hehe, én egyáltalán nem ilyenekről akartam írni! : D Úgy látszik nagyon erős ez a beállítottság és nem bírom ki, hogy másról beszéljek. Na jó, igazából én tényleg ezeket gondolom a legfontosabbnak, mert úgy érzem, hogy ezek mindennek a feltétele. Átgondolandó.
Szóval így van a környezetünk. Lassan változik. Mi gyorsan változunk. Néhány évtizede szabadságharc volt meg összefogás, mostmár egymást utáljuk meg gyújtogatunk. Bár lehet, hogy mindig ugyanolyanok voltunk, csak megváltozott az ellenségkép. Igen, valószínűleg ez lesz.
Előregedés is van meg csökkenő gyermekvállalás, meg egyre rosszabb egészségi állapotok. Ez utóbbi nagyon fontos. A boldogság egyik alapvető feltétele az egészség, nem kéne más igények mögé helyezni a ranglistán. Pl. ha az a kérdés, hogy autópályaépítés +növekvő kamionforgalom +növekvő GDP +több gazdag ember (és a családjuk és üzletfeleik) +növekvő zaj meg bosszúság az ottlakóknak +több (súlyosan) beteg ember (és több boldogtalan ember, mert vegyük bele az aggódó családtagokat stb...) stb., akkor én inkább NEM ezt választom. Inkább egészséges falusi nagymamákat akarok meg csendes vidéket. (a GDP-jüket meg dugják... a fülükbe)
Na! Na!!! Megint elkanyarodtam!
Eddig nem sok jót írtam az idei évről. Mondjuk mit várok egy olyan évtől, aminek az első momentuma az volt, hogy nem tudok aludni és kigyullad a ház? : D Na jó, igazából az szerencsés dolog volt, nem lett senkinek semmi baja. de azért mégiscsak vészjóslónak tűnik. Na és akkor még nem is írtam, hogy idén volt az első szakítás az életemben, aztán meg mindenféle szálgabalyodás, meg oda-vissza szívropogtatások, ahogy a csövön kifér. : D
De! Jaj, hát tudom! Az is az idén volt viszont, hogy sok (>1) új barátot, igazi barátot szereztem, meg voltam két ökofaluban is, meg előadásokon, konferenciákon, tudományoson, amin ott volt mindenki, aki számít, és értettem! És átéltem azt az érzést, hogy "basszus... én értek hozzá?!? : )" Ó, és a Kklub!
Szóval az idei év: érzelmi leépülés, szakmai fejlődés!
Jaj, de hát... nem kihagyom a legfontosabbat?! Ami az év tanulsága! Úgy éreztem megtaláltam az egységes világmodellt, amikor rájöttem erre. Új távlatok...!
A legfinomabb köret a rizs és a krumlipüré keverve.
Ma este vacsora közben tettem meg eme "esszenciáhis" ténykedéseket.
Azt kell hogy mondjam, idén nem sok minden változott. A Szent-András törésvonal néha elmozdul, de ezt a legtöbben még mindig nem tudják, hogy micsoda, inkább félnek tőle, mint valami föld alá bújt Godzillától, aki egyszer csak felébred és előjön, és mindenfelé törésvonal lesz a világon, vagy hirtelen egy hatalmas vulkán lesz az egészből. A kontinensek tovább távolodnak, mint a lábköröm a lábamtól, ezért talán jobban megérné egy repülőjegyet venni az óceánon túlra, ha nem lenne súlyos környezetszennyezés a repülés, meg ugye klímaváltozás meg ilyenek, blabla. Nemhogy büszkék lennénk rá, hogy mi, Emberek, olyan hatalmasak vagyunk, hogy már a klímát is megváltoztatjuk. Igaz nem tudjuk, milyen lesz, valószínűleg katasztrofális, de a túlélők majd elhitetik a gyerekekkel, hogy mi már eredetileg is ilyennek akartuk és direkt volt az egész. : )
Na de menjünk tovább. A világon szinte minden megy tovább, ahogy volt, kicsit több helyen kicsit jobban száradnak a kutak, vagy ellenkezőleg, folyton esik az eső és kimarad a száraz évszak, amiért mindeki beteg, mert térdig állnak egész nap a fertőző vízben (ezt nem most találom ki, Libériában járt önkéntesek mesélték). Szóval vannak lassú negatív folyamatok. Pozitív? Volt valami klímakonferencia, ahol nem történt semmi. Ja de mégis van pozitív, talán egyre többen rájönnek, a felelősök (mármint mi, akik tehetünk is valamit) közül, hogy ezt azért mégse kéne, mert erkölcstelen. Ez jó. Bár ez is lassú dolog, talán lassabb, mint a körömnövés meg a többi, de lehet, hogy majd beindul.
Hehe, én egyáltalán nem ilyenekről akartam írni! : D Úgy látszik nagyon erős ez a beállítottság és nem bírom ki, hogy másról beszéljek. Na jó, igazából én tényleg ezeket gondolom a legfontosabbnak, mert úgy érzem, hogy ezek mindennek a feltétele. Átgondolandó.
Szóval így van a környezetünk. Lassan változik. Mi gyorsan változunk. Néhány évtizede szabadságharc volt meg összefogás, mostmár egymást utáljuk meg gyújtogatunk. Bár lehet, hogy mindig ugyanolyanok voltunk, csak megváltozott az ellenségkép. Igen, valószínűleg ez lesz.
Előregedés is van meg csökkenő gyermekvállalás, meg egyre rosszabb egészségi állapotok. Ez utóbbi nagyon fontos. A boldogság egyik alapvető feltétele az egészség, nem kéne más igények mögé helyezni a ranglistán. Pl. ha az a kérdés, hogy autópályaépítés +növekvő kamionforgalom +növekvő GDP +több gazdag ember (és a családjuk és üzletfeleik) +növekvő zaj meg bosszúság az ottlakóknak +több (súlyosan) beteg ember (és több boldogtalan ember, mert vegyük bele az aggódó családtagokat stb...) stb., akkor én inkább NEM ezt választom. Inkább egészséges falusi nagymamákat akarok meg csendes vidéket. (a GDP-jüket meg dugják... a fülükbe)
Na! Na!!! Megint elkanyarodtam!
Eddig nem sok jót írtam az idei évről. Mondjuk mit várok egy olyan évtől, aminek az első momentuma az volt, hogy nem tudok aludni és kigyullad a ház? : D Na jó, igazából az szerencsés dolog volt, nem lett senkinek semmi baja. de azért mégiscsak vészjóslónak tűnik. Na és akkor még nem is írtam, hogy idén volt az első szakítás az életemben, aztán meg mindenféle szálgabalyodás, meg oda-vissza szívropogtatások, ahogy a csövön kifér. : D
De! Jaj, hát tudom! Az is az idén volt viszont, hogy sok (>1) új barátot, igazi barátot szereztem, meg voltam két ökofaluban is, meg előadásokon, konferenciákon, tudományoson, amin ott volt mindenki, aki számít, és értettem! És átéltem azt az érzést, hogy "basszus... én értek hozzá?!? : )" Ó, és a Kklub!
Szóval az idei év: érzelmi leépülés, szakmai fejlődés!
Jaj, de hát... nem kihagyom a legfontosabbat?! Ami az év tanulsága! Úgy éreztem megtaláltam az egységes világmodellt, amikor rájöttem erre. Új távlatok...!
A legfinomabb köret a rizs és a krumlipüré keverve.

1 Comments:
"A túlélők majd elhitetik a gyerekekkel..." :P És a gyerekek joggal nézik majd hülyének a felnőtteket (csak találjanak elég fotóalbumot a múltról)
Problémák, melyek túlmutatnak szűk környezetünkön. Melyek túlmutatnak a szűk látókörön.
Van, akiben munkálkodnak ezen gondolatok.
Van, aki csak időnként köszön rájuk.
Van, aki biccentés nélkül elmegy mellettük.
Pedig nem csak problémák, nem csak gondok ezek, hanem társak és barátok, ha tudjuk, hol van a helyük az életünkben. Mert új távlatokat nyitnak, új támpontot mutatnak.
És örülök, hogy néhány sorban magadról is megemlékeztél :D
Megjegyzés küldése
<< Home