Pár szó a Nyájas Olvasókhoz

Na lenne pár szavam a Nyájas Olvasókhoz...

Tulajdonképpen az a problémám -- a jelenlegi legkisebb, de azért mégiscsak jelentős annyira, hogy elalvás előtt rángatózzon tőle a szemem --, hogy:
úgy érzem, hogy:
itt nálam a blogon:

a Nyájas Olvasók biológiailag túlképzettek.

Egyszerűen frusztráló. Ugyanis én pont értek hozzá annyira, hogy azt higgyem, hogy értek hozzá, de közben annyira nem, és én nem veszem észre, hogy hülyeséget írok (pláne csinálok... az a gőtés eset... rémálom...), de ők észreveszik. És még csak azt sem tudom megtenni, hogy úgy teszek, mintha nagyon menne, és vágnám az egészet, mert ugye a bölcsészek elhinnék, meg a mérnökök is elhinnék, meg a... mindenki elhinné, de ők nem.

Mindenesetre remélem, hogy azért nem menekülnek el a Nyájas Olvasók, mint a nyáj a képen (remélem tényleg nyáj, ugye azok birkák?), mert azért talán még mindig jobb egy biológiailag túlképzett, szorgalmasan kommentelő Nyájas Olvasó, mint senki, vagy egy Nyájtalan Olvasó, aki nem kommentál.