Büdös macska, pfuj!

Ez a macska körülbelül egy hete úgy döntött, hogy a mi családunkhoz tartozik. Sajnos a történet velem kezdődött; egy szalonnasütés alkalmával figyeltem fel arra, hogy valami nyávog. Jójó, tudtam, hogy macska. Na megnéztem, ott állt a komposztáló mögött, és nyávogott. Szóltam Mátyásnak, mert ő szereti a macskákat; kiment hozzá a hátsó kertbe, megsimogatta, aztán vitt neki tejet is - na ezt már túlzásnak találtam.
Aztán később anyukám kirakott neki rendszeresen kaját, pedig talán a macska az egyetlen állat, amelyet nagyon nehezen tűr meg. És mégis.
És ez a macska olyan szemtelen, hogy miután emgiszik 2-3 deci tejet, meg maradékokat bezabál, ugyanúgy nyávog, mintha mi sem történt volna.
Azóta rájöttem, hogy szociális igényei vannak, azért nyávog. Ha kimegyek, rögtön hozzám szeretne dörgölőzni, meg néha mintha várná, hogy simogassam. De nem fogom, mert egyszer akartam, és hatalmas kullancsok voltak benne, meg még ki tudja... De gonosz vagyok!

Direkt összekoszolja magát; hát így aztán tényleg várhatja, hogy megsimogatom.

Úgy jár-kel, mintha otthon lenne! És szinte naponta idejár. Az is lehet, hogy már el sem megy!

De sunyi. Viszont ez egy jó kép, úgyhogy happy end a történet vége. : )

A projekt a Távérzékelés GY keretében zajlott, melynek során passzív távérzékelő műszeremmel napszinkron pályán, a beépített CCD fényérzékeny chip segítségével digitalizáltam a felszínen található objektumokat, multispektrális, színhelyes képeket állítva elő. Képjavítási műveletek csak az első kép esetében (világosítás) voltak szükségesek.
A felvételek megvásárolhatók.