Sámsonnal való romantikus kapcsolatom, bő lére eresztve

 Szóval, az úgy volt, hogy hát... majdnem elkéstem a randiról.

 

  Amikor odaértem a Limfjordhoz (végig tudtam menni a Boulevardenen a zöldhullámmal, úgy tekertem), már a közúti hídnál volt!! De igazából ez volt a legizgalmasabb rész...

Ugyanis Sámsonkának kicsit szűk volt a híd. Méretarányokhoz érzékeltetéséhez egyébként javaslom megtekinteni a híd bal oldalán található buszt. Ez egy több sávos közút + járda, a felnyitott útszakasz amúgy is hatalmas, csak aki még nem látta élőben, annak nehéz elképzelni...

 De megoldotta, átment minden gond nélkül. Juhúú!

Mondanom se kell, hogy az amúgy (főleg hétvégén) kihalt rakparton most dugó volt és tömegek gyülekeztek a nagy eseményre.

Innen még egy kicsit kellett utazniuk, elől Sámson, maga előtt tartva féltve őrzött kincsét, a híddarabot (igen, abba beleférne kb. 2-3 vagon úgy saccra), utána pedig az Aalborgi kikötő munkatársa, hűséges segítője, Alba.

A hídnál a munkások már izgatottan várták a hídról és hajóból is.

Egy kicsit magasabb szögből fotózva. Ööö... valamit el kell mondanom...

Szóval az egyetem ugye elköltözött, és van itt egy szoba (terem) a negyediken...

...aminek az egyik oldala így néz ki...

...ilyen kilátással, amit már láttam napos időben is, és valami gyönyörű. És ebben a szobában megbeszélések szoktak lenni, védések és vizsgák is... valamint mesélték, hogy ha valaki egyedül szeretne dolgozni, ide szokott feljönni. Azt már el sem merem mondani, hogy ezalatt a szoba alatt egyetemi szoba van, ahol három tanár osztozik, fotelekkel, virágokkal, kilátással, amit akartok... Na erről ennyit.

Sámson tehát megérkezett, és ebben a pozícióban maradt elég sokáig.

Ugyanis itt Alba aktivizálta magát, körültáncolta, és kikötötte a híd pilléreihez.

Ezután egy vas-és gumikerekű jármű érkezett a síneken.

A híd csak úgy hemzsegett a láthatósági mellényes munkásoktól.

A beépítendő cucc amúgy így néz ki. A felénk néző oldala azért recés, mert ugye ez is felemelős! Át kell ám engedni a hajókat a fjordon.

A másik oldalon egy kanalaskotró-szerűség állt, majd az újonnan érkezett sárga gép aktivizálta magát, miközben Sámson függőlegesen a helye fölé illesztette a cuccot, de útban volt egy állvány, annak neki is koccant kicsikét.

A tömeg izgatottan követte az eseményeket. Volt amúgy csomó tévé, fotósok, riportok meg minden.

A sárga erőgép elvette az állványt, és így Sámson el tudta kezdeni a helyére rakni a cuccot.

És hát ez elég soká tartott. Úgyhogy miután kb. negyed óráig semmi látható dolog nem történt, visszamentünk az egyetemre teázni, meg kicsit nézelődni.

 Kicsit kisütött a nap, így már azért kicsit jobban érezhető talán a kilátás... Bár a kedves kis vitorlások ugye hiányoznak a vízről.

Ekkorra már nagyjából a helyén volt a cucc, de még nem 100%-osan. Aztán én elmentem ebédhez vásárolni... de ez már egy másik történet.

Sámsonka az oldal szerint pedig azóta is ott van és dolgozik. Állítólag április végétől már helyreállhat a vasúti közlekedés. Reméljük!