Canon EOS 500D képek

A balatonszepezdi KKlubos csapatépítő egyik "egyéb" kategóriás fénypontja volt, amikor érkezésünk után nem sokkal - még csak a sálamat vettem le, ha jól emlékszem - kiszúrtam a polcon egy tükörreflexes gépet. Pupilla tágul, szív dobog, lélegzet visszafojt: - Kipróbálhatom? - Márk: - Hát persze.

Jipííí! :D

Belebújós kép

Nem mondom, hogy beleszerettem a gépbe, és hogy ilyet akarok. De nagyon-nagyon hasznos volt az a kb 8 perc amit két foglalkozás közötti szünetben eltöltöttem a géppel a kertben. Biztos lettem benne: nagyon kéne a kihajtható kijelző. És hogy nem nehéz egy félkilós gép, legalább is nem annyira, mint gondoltam. Kicsit kényelmetlen a túl vékony fókuszgyűrű (bár ezt lehet, hogy az 50. kép után már megszoknám). Tényleg fontos, hogy hatékonyan kezelhető legyen a menürendszer, mert már a 4. kép után nem tetszett, hogy feleslegesen kell nyomnom a set gombot, ha váltani akarok a beállítási lehetőségek között.

Ja és a 18-55-ös kitobinak azért gyakran éreztem a határait (persze minőséget tekintve még nincs szemem hozzá, átfogásban gondolom - ultrazoomos gép után mondjuk érthető...) de nem olyan vészes.

Micsoda mélységéllesség! :O (Néha már úgy éreztem, annyira vékony az éles sáv, hogy nincs is igazából éles sáv... furcsa formájú tárgyaknál főleg.)

Mmmmmh, a háttér olyan finoman mosódik el, mint valami finom krémes sütemény... mindig ez jut eszembe, ha ránézek ezekre a képekre.

Szóval... Az utóbbi időkben bridge gépeket nézegettem, de mostantól megint átnézem kicsit a dslr gépeket. Kicsit több elképzelésem van már arról, hogy milyen gépet szeretnék, hogy melyikkel tudnánk szeretni egymást. Mert ugye

"Gyerekek, csak szeressétek egymást, ez a legfontosabb!" :)

Még egyszer köszönöm Márknak a lehetőséget!