Ezt a szitakötőt legalább negyed óráig fényképezgettem, zavarta egy kicsit, hogy ott vagyok, úgyhogy mindig arrébb repült, így új háttérrel is ki lehetett próbálni, de amikor leszállt, sokáig mozdulatlan volt. Ezért szeretem én a szitakötőket: szépek, és jól lehet őket fényképezni.

Ez valami különleges darázs lehet, sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos egyed. Több órán keresztül pihengetett ezen a levélen.

Mielőtt elindultunk, anyu elzárta a vizet, és észrevette, hogy két apró gyíkocska van a vízakna alján. Gondoltuk biztos beleestek, úgyhogy valahogy kiszedtük onnan őket. Nagyon aprók voltak; az első képen a méretük, a másodikon pedig az egyik gyíkocska látszik. Eléggé féltettem őket, nem nagyon tudtak még futni. Remélem megmaradnak.