Ma ismét napsütéses, vidám nap volt, hogy akkor a kép mért ilyen sötét, máris magyarázom.
Pár hete került a felettünk lévő lakásba egy kiskutya. Először elnéztük, hogy folyton sír, persze elég rossz volt hallgatni. utána sokat vonyított.Az utóbbi napokban pedig nagyon eldurvult a helyzet. A fent lakó valaki néha artikulálatlanul ordibál vele, úgy próbálja megnevelni, aztán veri, veri és csak veri, a kiskutya meg csak ugat, sír, szűköl, csapkodás, kétségbeesett ugatás, dübögés, káromkodás, hirtelen nagyon hangos, aztán elhaló nyüszítés, aztán halk kutyasírás, ez ment ezen a héten és ma is. Így nagyon nehéz tanulni, koncentrálni, egyáltalán meglenni, mostanában gyakran felkorbácsolt idegállapotomnak pedig nagyon nem tesz jót. Ma mikor hazajöttem enni, folyamatos csapkodás volt, anyu már nem bírta tovább, felment. Mikor lejött, falfehér volt és a hasát fogta, majdnem elhányta magát. Te jó ég, gondoltam, ez felaprítja a kutyát..? Kiderült, nem: viszont hihetetlenül szörnyű körülmények között élnek, ami tűrhetetlen embernek és állatnak is. Ha ez folytatódik, felfrissítem állatvédő kapcsolataimat..