Azért jó néha a nyárra gondolni, amikor két olvasás között csak úgy ledől a fűbe az ember, elnézi a felhőket meg az idegbeteg seregélyeket. Szokott lenni sas is (nem jelentkezési lap vagy érettségi. Bár ha rágcsáló lennék, lehet, hogy összetenném érte két mellső lábamat...)